Az ego, pontosabban az egocentrizmus (az egyén csakis a saját szemszögéből képes látni a dolgokat és nem képes mások érdekeire odafigyelni) minden bizonnyal az újkor legnagyobb betegsége, több áldozatot szedhetett mint a pestis, mivel mindez megelőzhető lett volna - sok-sok háborúval egyetemben - ha az emberek, csak egy pillanatra, nem magukra gondolnak, hanem mondjuk a jövő nemzedékeire, akik teszem azt az ő szarukat moshatják le magukról egész életükben. Apropó szar : ha a XIII. századi (az akkori tisztálkodási trendekben egyébként naprakész) Lord Elbaughton nem gondolja úgy hogy a saját szarjában nem neki kell úsznia (egoista) hanem az utcának akkor talán elkerülhető lett volna egy-két fertőzés. Bár, persze, jobb környéken bárki szívesen a magába tört kispolgári szomszéd nyakába zúdítaná pár vödörrel élete melléktermékét, szóval ha nem is rájuk, a természetre lehetne már igazán valaki tekintettel. Igaz, akik eddig ezzel próbálkoztak, azokat rendre deportálták, vagy kardélre hányták, törődhetne ezzel valaki a mai korban az ökoterroristákon (egyik véglet) és a hippiken (másik) kívül.
"Az EGO a leggonoszabb dolog a földön, hisz még az Ördögöt is ő teremtette, csak hogy lehessen mást hibáztatni"
Az öncentrikusság azért is veszélyes dolog, mert ha ez a felfuvalkodott egód bedurran akkor tényleg bármit képes elhitetni veled, csak hogy ne kelljen szembesülnöd a saját, vagy akár mások hibáival. Pl.: Találkoztál egy sráccal és nagyon szimpatikus volt, össze is barátkoztatok, mindenkinek elújságoltad hogy milyen okos, szép, bemutatod neki a barátaidat. És akkor jön a bumm hogy hát ez egy hedonista egocentrikus marha. Ha ezek után áltatod magad hogy még megjavulhat, ahelyett hogy megmondanád neki a frankót (fel is út, le is út) csak áltatod magad hogy megjavulhat ugyanolyan önző ember leszel. Egy önző ember aki a végsőkig védi a maga igazát, majd amikor már nincs más választás, be kell látni hogy tévedett, akkor igyekszik minél hamarabb elterelni a témát, nehogy ki is kellen mondania mekkorát tévedett.
Az ilyen eset tipikus példa az állandóan jelenlévő egoizmusra valakinek a személyiségében. Ezt valszeg' nem egy múlt béli sérelem vagy szíj okozta, hanem egy tartósabb (akár mostanáig tartó) időszak. Ha Ön ebbe a kategóriába sorolja magát (ha Ön igazi egoista onnan veszi észre hogy képtelen erre) azt tanácsolom Önnek hogy viccelődjön saját magával barátai előtt. Úgy azért mégis jobb, mintha azok vennék elő magát. Ha viccet csinál a gyengeségeiből a barátai nem a gyengeségeire fognak figyelni, hanem a viccre, és tudatalatt arra hogy milyen bátor Ön és mennyire a hasznára válnak még ezek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése