"Áh, én tuti nem játszok. Tiszta időfecsérlés, meg amúgy sem értek hozzá..."
A fenti, teljesen lányokra jellemző mondat azoknak lehet a véleménye akik nem játszanak - ha azért mert nem is érdekli őket, ne olvassák tovább ezt a bejegyzést - ha viszont igenis érdekli, csak "fiús" dolognak tartják ésvagy elkönyvelik hogy nem értenek hozzá az butaság. Sőt. Sutaság !
Először is az hogy ez fiús dolog abból jön hogy főleg fiúk játszanak videójátékokkal, de ugyanazért mint amiért pornót is néznek. Mert unatkoznak. Egy lány átlag jobban feltalálja magát, jobban alkalmazkodik az unalmas hétköznapokhoz (vagy csak tanul), ezért nem azon jár az esze folyamatosan hogy mivel üthetné el az idejét. A "partiarcokra" most nem térnék ki.
Játszani mindenki tud, mivel a miénk az első generáció, akiknek a születésüktől megadatik hogy korlátlan mennyiségben élvezzék a virtuális játékokat, nem valószínű hogy erre születni kell, nincs genetikai kód. Játszani puszta rutinból kell, semmi több.
A másik elrettentő indok lehet az hogy nem találnak az igényeiknek megfelelő játékot, ami sajnálatos, mert néhány csajszi mégis van odakint akik ráéreztek erre, és jól is megy nekik. Nem minden játék szól a versengésről, ez az online játékok sajátja. Az egyedül játszhatóak inkább csak arra építenek hogy jól érezd magad, semmi több. Van azonban más is, és igenis van művészet a játékiparban (lásd alul)
"Ja vazze néha játszok de nem vagyok kocka. Geci"
A kocka jelző mifelénk még mindig csak arra mondható komolyan, akinek minden gondolata a pici pécéje körül forog, és kapcsolatokat is ezzel teremt. Arról nem is beszélve hogy akik egyáltalán játszanak, a 90%-uk sokat játszik, mivel ha 1 óránként negyed órás szünetekkel játszol napi 2 órát akkor épphogy nem vagy az epilepsziás roham szélén az orvosi vélemény szerint, tehát ez a napi 90 perc a "nem sok" felső határa !
A fenti mondat az átlag tizenéves jellemzője, aki attól fél hogy a haverok még kockának minősíthetik (akik máshogy használják a szót mint én), ezért nem veri nagy dobra hogy mennyit "tol" egy nap. Ettől az még lehet sok is, sőt nagyon sok. A probléma ezzel nem ez, hanem hogy ez a réteg szolgálja a videójátékosok gerincét (mainstream), és az ő korántsem kifinomult igényeikhez gyártják a játékokat. Haver ! Láss már messzebb az xboxodnál, te izzadságszagú gorilla ! Ti vagytok azok a cyberparasztok akiknek addig jó ameddig sok a robbanás és lehet tuningolni, plusz két hatalmas csöcs is ugrál a képernyő sarkában. Amiben ezekből 1 dolog nincs benne az már buzis nektek. Költözzetek át a harmadik világba, és ott reméljük Bill Gates fog az arcotokba pisálni. Köszönöm.
"Igen, szeretek játszani, de egyre inkább sajnálom az időmet miatta :( "
Testvér, nincs minden veszve ! Az időnél egy nagyobb kincs van, és az a boldogság ! Nagyon fontos hogy be tudd osztani az idődet, de lehetséges együttélni a játékszenvedélyeddel ! Még jobban is esik a kemény munka / tanulás után leülni egy kicsit a kedvenced mellé, mintha az egész nap előtted állna, mert akkor egy idő után tele lesz a tököd vele.
Ha azt érzed hogy az idődet fecsérled a játékokra, azt jelenti hogy ez a meg nem értő világ csak beléd sugározta hogy a videójáték rossz és gonosz. Hát kérdem én, ha tegyük fel egy értékekkel bíró játékkal játszom. Tán még emberekkel is kommunikálok közben, és tanulok : gyorsan dönteni, angolul írni/beszélni, ritmusra mozogni, együttműködni egy társammal vagy akár többel - mennyiben nagyobb időpazarlás mintha megnéznél egy olyan filmet a TV-ben, ami után inkább a padlódat kezded vizsgálgatni, mert sokkal érdekesebb. Semennyiben. Ez egy hülyeség, amit a tudatlanok táplálnak beléd. Nehogy bevedd.
"Hallod, kirúgott a csajom, a haverjaimmal teamspeaken élünk nemi életet. De én vagyok a legjobb"
Tudod, én is lehúztam három évet ott, és amikor eltalált egy frag gránát / perfectre vert le egy noob, arra jöttem rá, hogy még mindig jobb a cybernetben mintha egyedül kuksolnék otthon, bámulva a falat, ugyanakkor sosem szabad leállni, mindig kell valami "fedőtevékenység". Gondolom megvan a WoW SP rész dagadt embere. Akkor leszel olyan, ha - akármennyit játszol - nem csinálsz mellette semmit. Amint ezt abbahagyod, bepánikolsz. Utánna, ha hagyod a francba - na akkor veszted el az életed. A legtöbben szerencsére észbe kapnak, meg a virtuális élet összetettebb kérdés, majd kifejtem később. Szóval tartsuk észben ezt.
"És akkor mik is azok a Művészi Játékok ?"
Azok, amik nem a fent említett mainstreamnak íródtak. Vannak gyönyörű tájak, visszataszító belső terek, mély aknák és hófödte hegytetők, gyönyörű zenék vagy idegtépő zajok, a művészi szépségű játék létezik, itt van, itt él közöttünk, és van köztük jó sok japán ( Silent Hill ), vagy éppenséggel francia ( Beyond Good and Evil ), fotózós ( Project Zero ), egy mesét elmesélő ( Final Fantasy ), összeesküvés elméleteket szövő história ( Metal Gear Solid ), festői ( Okami ), óriási ( Shadow of the Colossus ), kalandos ( Dragon Quest ), elvont vallási ( Shinji Megami Tensei ).
És ha köszönöd, de ez kicsit sok elsőre, de már csontosra ülted a segged az aknakereső előtt, szerezz be valami olyat aminek a témája kifejezetten közel áll hozzád. A választásban a segítségedre lehet az 576 kybite magazin, régen ők voltak a legjobbak, most meg már nincs más. Ha jót választasz, nem fogsz benne csalódni. Ha úgy érzed, a fentiek közül bármelyik garantáltan a kedvenced lesz. Vagy ha nem, olvasd át még egyszer a "Ja vazze néha játszok de nem vagyok kocka. Geci" c. vidám bekezdést. Martin szelleme legyen veletek !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése