A nevük Pöttömke, Vicsori, Ugrabugra, Lomposszív, Szilárd a személyiségalap, Naive Tábornok és Erzsike. Az életük mindennapjainak a Novus ad otthont. Honnan jöttek ? Mindenfelől. Közös vonások ? Nem beszélnek róla.

Nyolc kicsi novusos ül a fa alatt,
Friss harmat csöpög a hajukra,

Egy kicsi novusosnak az élete játék,
és ha azzal játszik, nem leli kedvét benne,
Elmenni azonban fél ameddig a harmat csöpög,
mert nem veszi be

Nyolc kicsi novusos ül a fa alatt,
Harmat áztatja a hajukat,

Egy kicsi novusos távolról jött és
távolra néz, mered a tűzre, de az mégis
fenyegeti mert odamenni nem mer.

Hét kicsi novusos ül a teremben,
Eszüket emészti a déli zsibongás,

Egy kicsi novusos rohangál a teremben,
de nem esik el. Ha elesne, büszkébben állna
majd újra fel. Ha elesne, elesne

Hat kicsi novusos ül most az asztal körül,
Táncra ropják, míg valaki elszédül,

Egy kicsi novusos megbotlik a lábában,
nem vár segítséget, de senki nem is siet oda,
gyorsal feláll, és utánnuk indul bukdácsolva.

Öt kicsi novusos koccint az estre egy pincében,
és mindegyikük rest hogy elmondja mi folyik a fejében

Egy kicsi novusos lompos, slampos, göröngyös,
Ő maga a világ tükre, hisz' másra is úgy tekinte.

Négy kicsi novusos hintázik Szentendrén,
az éjszaka a tetőpontra hág és a sötétben nem látják
egymást.

Egy kicsi novusos felmászott a Kilimandzsáróra,
de nem látta a Nirvánát. Nézett jobbra-balra,
de újra mászni nem indul.

Három kicsi novusos cigizik a gangon.
Hajnal előtt még nagyobb a sötétség.
Az arcok egybeforrnak, de jaj a cigid elég.

Egy kicsi novusos rácsok mögött ébred,
És homloka éget, ahogy nem éri fel még
a polcon a tudás könyvét.

Két kicsi novusos másnap szótlanul veszi a cipőjét.
Itt hagyják ezt a helyet, elmúlt az álomkép.

Egy kicsi novusos a varázssziget felé hajózik,
és Egy kicsi novusos feje a földből már ki se látszik.