Want / Flee / Like / Dislike

2010. január 10., vasárnap


*összecsapja a kezeit

És ennek a frusztráltságnak meg is lett a következménye. Elfásultam. "A halántékom kideresedett". Már mindent elmondtam. Kétszer, háromszor. És akármi is lesz a továbbiakban, figyelj mert most hozzátok szólok- ha ez így megy tovább, én nem tudom hova, de -> kabbe gyíkok, én leléptem <-
                                                       o o o\  \o/  o\  o           o/           /o/
A nevük Pöttömke, Vicsori, Ugrabugra, Lomposszív, Szilárd a személyiségalap, Naive Tábornok és Erzsike. Az életük mindennapjainak a Novus ad otthont. Honnan jöttek ? Mindenfelől. Közös vonások ? Nem beszélnek róla.

Nyolc kicsi novusos ül a fa alatt,
Friss harmat csöpög a hajukra,

Egy kicsi novusosnak az élete játék,
és ha azzal játszik, nem leli kedvét benne,
Elmenni azonban fél ameddig a harmat csöpög,
mert nem veszi be

Nyolc kicsi novusos ül a fa alatt,
Harmat áztatja a hajukat,

Egy kicsi novusos távolról jött és
távolra néz, mered a tűzre, de az mégis
fenyegeti mert odamenni nem mer.

Hét kicsi novusos ül a teremben,
Eszüket emészti a déli zsibongás,

Egy kicsi novusos rohangál a teremben,
de nem esik el. Ha elesne, büszkébben állna
majd újra fel. Ha elesne, elesne

Hat kicsi novusos ül most az asztal körül,
Táncra ropják, míg valaki elszédül,

Egy kicsi novusos megbotlik a lábában,
nem vár segítséget, de senki nem is siet oda,
gyorsal feláll, és utánnuk indul bukdácsolva.

Öt kicsi novusos koccint az estre egy pincében,
és mindegyikük rest hogy elmondja mi folyik a fejében

Egy kicsi novusos lompos, slampos, göröngyös,
Ő maga a világ tükre, hisz' másra is úgy tekinte.

Négy kicsi novusos hintázik Szentendrén,
az éjszaka a tetőpontra hág és a sötétben nem látják
egymást.

Egy kicsi novusos felmászott a Kilimandzsáróra,
de nem látta a Nirvánát. Nézett jobbra-balra,
de újra mászni nem indul.

Három kicsi novusos cigizik a gangon.
Hajnal előtt még nagyobb a sötétség.
Az arcok egybeforrnak, de jaj a cigid elég.

Egy kicsi novusos rácsok mögött ébred,
És homloka éget, ahogy nem éri fel még
a polcon a tudás könyvét.

Két kicsi novusos másnap szótlanul veszi a cipőjét.
Itt hagyják ezt a helyet, elmúlt az álomkép.

Egy kicsi novusos a varázssziget felé hajózik,
és Egy kicsi novusos feje a földből már ki se látszik.

2010. január 6., szerda

Videójátékosok - Avatatlantól a Rabig



"Áh, én tuti nem játszok. Tiszta időfecsérlés, meg amúgy sem értek hozzá..."

A fenti, teljesen lányokra jellemző mondat azoknak lehet a véleménye akik nem játszanak - ha azért mert nem is érdekli őket, ne olvassák tovább ezt a bejegyzést - ha viszont igenis érdekli, csak "fiús" dolognak tartják ésvagy elkönyvelik hogy nem értenek hozzá az butaság. Sőt. Sutaság !
Először is az hogy ez fiús dolog abból jön hogy főleg fiúk játszanak videójátékokkal, de ugyanazért mint amiért pornót is néznek. Mert unatkoznak. Egy lány átlag jobban feltalálja magát, jobban alkalmazkodik az unalmas hétköznapokhoz (vagy csak tanul), ezért nem azon jár az esze folyamatosan hogy mivel üthetné el az idejét. A "partiarcokra" most nem térnék ki. 
Játszani mindenki tud, mivel a miénk az első generáció, akiknek a születésüktől megadatik hogy korlátlan mennyiségben élvezzék a virtuális játékokat, nem valószínű hogy erre születni kell, nincs genetikai kód. Játszani puszta rutinból kell, semmi több. 
A másik elrettentő indok lehet az hogy nem találnak az igényeiknek megfelelő játékot, ami sajnálatos, mert néhány csajszi mégis van odakint akik ráéreztek erre, és jól is megy nekik. Nem minden játék szól a versengésről, ez az online játékok sajátja. Az egyedül játszhatóak inkább csak arra építenek hogy jól érezd magad, semmi több. Van azonban más is, és igenis van művészet a játékiparban (lásd alul)

"Ja vazze néha játszok de nem vagyok kocka. Geci"

A kocka jelző mifelénk még mindig csak arra mondható komolyan, akinek minden gondolata a pici pécéje körül forog, és kapcsolatokat is ezzel teremt. Arról nem is beszélve hogy akik egyáltalán játszanak, a 90%-uk sokat játszik, mivel ha 1 óránként negyed órás szünetekkel játszol napi 2 órát akkor épphogy nem vagy az epilepsziás roham szélén az orvosi vélemény szerint, tehát ez a napi 90 perc a "nem sok" felső határa ! 
A fenti mondat az átlag tizenéves jellemzője, aki attól fél hogy a haverok még kockának minősíthetik (akik máshogy használják a szót mint én), ezért nem veri nagy dobra hogy mennyit "tol" egy nap. Ettől az még lehet sok is, sőt nagyon sok. A probléma ezzel nem ez, hanem hogy ez a réteg szolgálja a videójátékosok gerincét (mainstream), és az ő korántsem kifinomult igényeikhez gyártják a játékokat. Haver ! Láss már messzebb az xboxodnál, te izzadságszagú gorilla ! Ti vagytok azok a cyberparasztok akiknek addig jó ameddig sok a robbanás és lehet tuningolni, plusz két hatalmas csöcs is ugrál a képernyő sarkában. Amiben ezekből 1 dolog nincs benne az már buzis nektek. Költözzetek át a harmadik világba, és ott reméljük Bill Gates fog az arcotokba pisálni. Köszönöm.

"Igen, szeretek játszani, de egyre inkább sajnálom az időmet miatta :( "

Testvér, nincs minden veszve ! Az időnél egy nagyobb kincs van, és az a boldogság ! Nagyon fontos hogy be tudd osztani az idődet, de lehetséges együttélni a játékszenvedélyeddel ! Még jobban is esik a kemény munka / tanulás után leülni egy kicsit a kedvenced mellé, mintha az egész nap előtted állna, mert akkor egy idő után tele lesz a tököd vele. 
Ha azt érzed hogy az idődet fecsérled a játékokra, azt jelenti hogy ez a meg nem értő világ csak beléd sugározta hogy a videójáték rossz és gonosz. Hát kérdem én, ha tegyük fel egy értékekkel bíró játékkal játszom. Tán még emberekkel is kommunikálok közben, és tanulok : gyorsan dönteni, angolul írni/beszélni, ritmusra mozogni, együttműködni egy társammal vagy akár többel - mennyiben nagyobb időpazarlás mintha megnéznél egy olyan filmet a TV-ben, ami után inkább a padlódat kezded vizsgálgatni, mert sokkal érdekesebb. Semennyiben. Ez egy hülyeség, amit a tudatlanok táplálnak beléd. Nehogy bevedd.  

"Hallod, kirúgott a csajom, a haverjaimmal teamspeaken élünk nemi életet. De én vagyok a legjobb"

Tudod, én is lehúztam három évet ott, és amikor eltalált egy frag gránát / perfectre vert le egy noob, arra jöttem rá, hogy még mindig jobb a cybernetben mintha egyedül kuksolnék otthon, bámulva a falat, ugyanakkor sosem szabad leállni, mindig kell valami "fedőtevékenység". Gondolom megvan a WoW SP rész dagadt embere. Akkor leszel olyan, ha - akármennyit játszol - nem csinálsz mellette semmit. Amint ezt abbahagyod, bepánikolsz. Utánna, ha hagyod a francba - na akkor veszted el az életed. A legtöbben szerencsére észbe kapnak, meg a virtuális élet összetettebb kérdés, majd kifejtem később. Szóval tartsuk észben ezt.



"És akkor mik is azok a Művészi Játékok ?"

Azok, amik nem a fent említett mainstreamnak íródtak. Vannak gyönyörű tájak, visszataszító belső terek, mély aknák és hófödte hegytetők, gyönyörű zenék vagy idegtépő zajok, a művészi szépségű játék létezik, itt van, itt él közöttünk, és van köztük jó sok japán ( Silent Hill ), vagy éppenséggel francia ( Beyond Good and Evil ), fotózós ( Project Zero ), egy mesét elmesélő ( Final Fantasy ), összeesküvés elméleteket szövő história ( Metal Gear Solid ),  festői ( Okami ), óriási ( Shadow of the Colossus ), kalandos ( Dragon Quest ), elvont vallási ( Shinji Megami Tensei ). 

És ha köszönöd, de ez kicsit sok elsőre, de már csontosra ülted a segged az aknakereső előtt, szerezz be valami olyat aminek a témája kifejezetten közel áll hozzád. A választásban a segítségedre lehet az 576 kybite magazin, régen ők voltak a legjobbak, most meg már nincs más. Ha jót választasz, nem fogsz benne csalódni. Ha úgy érzed, a fentiek közül bármelyik garantáltan a kedvenced lesz. Vagy ha nem, olvasd át még egyszer a "Ja vazze néha játszok de nem vagyok kocka. Geci"  c. vidám bekezdést. Martin szelleme legyen veletek !

2010. január 4., hétfő

Am I Egocentric ? Part 1.


Az ego, pontosabban az egocentrizmus (az egyén csakis a saját szemszögéből képes látni a dolgokat és nem képes mások érdekeire odafigyelni) minden bizonnyal az újkor legnagyobb betegsége, több áldozatot szedhetett mint a pestis, mivel mindez megelőzhető lett volna - sok-sok háborúval egyetemben - ha az emberek, csak egy pillanatra, nem magukra gondolnak, hanem mondjuk a jövő nemzedékeire, akik teszem azt az ő szarukat moshatják le magukról egész életükben. Apropó szar : ha a XIII. századi (az akkori tisztálkodási trendekben egyébként naprakész) Lord Elbaughton nem gondolja úgy hogy a saját szarjában nem neki kell úsznia (egoista) hanem az utcának akkor talán elkerülhető lett volna egy-két fertőzés. Bár, persze, jobb környéken bárki szívesen a magába tört kispolgári szomszéd nyakába zúdítaná pár vödörrel élete melléktermékét, szóval ha nem is rájuk, a természetre lehetne már igazán valaki tekintettel. Igaz, akik eddig ezzel próbálkoztak, azokat rendre deportálták, vagy kardélre hányták, törődhetne ezzel valaki a mai korban az ökoterroristákon (egyik véglet) és a hippiken (másik) kívül.


"Az EGO a leggonoszabb dolog a földön, hisz még az Ördögöt is ő teremtette, csak hogy lehessen mást hibáztatni"

Az öncentrikusság azért is veszélyes dolog, mert ha ez a felfuvalkodott egód bedurran akkor tényleg bármit képes elhitetni veled, csak hogy ne kelljen szembesülnöd a saját, vagy akár mások hibáival. Pl.: Találkoztál egy sráccal és nagyon szimpatikus volt, össze is barátkoztatok, mindenkinek elújságoltad hogy milyen okos, szép, bemutatod neki a barátaidat. És akkor jön a bumm hogy hát ez egy hedonista egocentrikus marha. Ha ezek után áltatod magad hogy még megjavulhat, ahelyett hogy megmondanád neki a frankót (fel is út, le is út) csak áltatod magad hogy megjavulhat ugyanolyan önző ember leszel. Egy önző ember aki a végsőkig védi a maga igazát, majd amikor már nincs más választás, be kell látni hogy tévedett, akkor igyekszik minél hamarabb elterelni a témát, nehogy ki is kellen mondania mekkorát tévedett.

Az ilyen eset tipikus példa az állandóan jelenlévő egoizmusra valakinek a személyiségében. Ezt valszeg' nem egy múlt béli sérelem vagy szíj okozta, hanem egy tartósabb (akár mostanáig tartó) időszak. Ha Ön ebbe a kategóriába sorolja magát (ha Ön igazi egoista onnan veszi észre hogy képtelen erre) azt tanácsolom Önnek hogy viccelődjön saját magával barátai előtt. Úgy azért mégis jobb, mintha azok vennék elő magát. Ha viccet csinál a gyengeségeiből a barátai nem a gyengeségeire fognak figyelni, hanem a viccre, és tudatalatt arra hogy milyen bátor Ön és mennyire a hasznára válnak még ezek is.
Ma újra beindult az iskola, ami ugyan dob a hangulatomon, csak ihletet sajnos nem adnak még a barátok sem. Így magamba nézve ez annak tudható be hogy rengeteg csalódás ért a közelmúltban, és egyszerűen nincs hangulatom "dolgozni" akármilyen projekten. Mindig ugyanaz megy, elszívok egy cigit, nekiülök, megjön a kedvem hozzá, pakolgatom a snitteket, és amikor egy óra után nem tudok 5 jó másodpercet felmutatni hagyom a francba az egészet. Körülbelül 4 hónapja nem fejeztem be olyan snittet ami megelégedést váltott volna ki belőlem. Meg amúgy is. Kezdek frusztrált lenni.

2010. január 3., vasárnap

Most, ahogy az első napi finomításokat végzem a kezdetleges blogon (kezdek berendezkedni), beugrott ez a szám, és jobbat nem is hallgathatnál egy éjszakán amikor lassan minden a helyére kerül, és közben bizakodóan tekintesz a jövőbe, hátha még egy szerelem is integet a lehúzódósávban. Mike Patton valószínűleg minden idők legsokoldalúbb embere. Egyre nagyobbnak tartom.



i was driving
in my car

late at night
all alone

then he stopped me
asked me for a ride
there you were
on your own

now ask me why do i feel my heart's on fire ask me
why do i feel this strange desire
ask me why do i feel like i'm falling, falling

take me home
what a wonderful way to go
take me home
what a wonderful way to go

licking your greasy spoon
jukebox playing my tune
making out in your room
blowing up your balloon
playing you like a bassoon
but if i only knew
where we were driving to
i wouldn't have let you fill my tank

i pulled in
to your truck stop and i'm
sleeping on the asphalt eighteen
wheelin' and siphon gas
and i'm feeling you're my big 10-4

now ask me why do i feel my heart's on fire ask me
why do i feel this strange desire ask me
why do i feel like i'm falling, falling

take me home
what a wonderful way to go
take me home
what a wonderful way to go

take me home
what a wonderful way to go
take me home
what a wonderful way to go

take me home
what a wonderful way to go
take me home
what a wonderful way to go


Van remény.

Nightmare Before Christmas


Mindenkinek az anyukája / apukája az első, aki nagy benyomást gyakorol rá, ezt én sem tagadom, de talán annál a pontnál, amikor láttam ezt a mesét másra terelődött a figyelmem. Annak ellenére hogy a brand azóta is több tízezer rocker fekete táskájára gyártott NBC-s kitűzőket és telefontartókat, semmi mélyértelműre nem kell gondolni a mesével kapcsolatban. Inkább vizuálisan kell hogy átjöjjön. Elsősorban. Mint utóbb kiderült, az egész stáb, a makettesek meg a bábufestők hiába adnak bele mindent, nem tudnának még egy ilyet csinálni Tim Burton nélkül (figuraterv, dalszövegek), mert ez a két dolog az ami miatt igazán üt a cucc. A dalszövegek teljes mértékben kihasználják az angolságot, szó sincs bugyuta betétdalokról, tulajdonképpen ezekre épít a film. Az egyébként verseskönyveket produceri és rendezői munkái mellett magából kinyomó Tim Burton szövegei megértő fülekre taláhattak Danny Elfmannál akitől szart szerintem még senki sem hallott (vagy semmit). Nekem ez alapozta meg a dolgokat, már ha valaki nem látta volna valamiért ( Ugye Ács Timi). Alapmű

First of All

Legalább 5 percen keresztül gondolkoztam azon hogy miről is írjak elsőként.

Egy könyvről ? Filmről ? Zenei műfajról ? Egy személyről ? Magamról ?

Hát, érdekes tény hogy a könyvek olvasása kihalni tetszik a fiatalok körében. A szüleink, idősebb testvéreink még csak-csak, de mi, 15-18 évesen ? Felejtő. (Tisztelet a kivételnek) Ugyanakkor hivatalos számadatok szerint az emberek mégis, átlag 4x-5x annyit olvasnak mint eddig bármikor a világtörténelemben. Ez persze az internetnek tudható be. Csak aztán nehogy a sok információ megkavarjon.

Filmet nézni mindenki szeret és ez így van jól, hiszen a könyv-film-zene trióból ez a legújabb, hát minek terjedt volna el ha ez nem lenne így. Az meg mindenkinek a maga dolga hogy álmokat akar nézni (az álomgyár) , újraértelmezéseket (megfilmesítést), vagy fekete-fehér művészfilmeket, ami akár lehet mindkettő egyben.

Talán a zene az amiről a legnehezebb megállapítani hogy jó vagy szemét, mert szokás a felismerhetetlenségig összelopkodni egy számot, és az attól még simán lehet jó. Ízlések és pofonok.

Inkább még ne személyeskedjünk, majd ha kiderül ki les bele a többibe.

Miért blog ?

Erről hallhatsz innen-onnan, már ha van olyan füled amiben se fülhallgató nincs, se füldugó. Na, itt végre mindenki lehet valaki és megoszthatja azt amit csak tud, csak hadd legyen valami személyes lenyomata a világ(háló)n. Egyesek olyan desperate(mn. kétségbeesetten) igyekeznek blogot szerkeszteni tulajdonképpen saját maguknak, hogy megfeledkeznek arról - itt most másokat kell szórakoztatni, legalább addig ameddig rájuk ír egy haver msn-n.
Hát én nem erre fogok törekedni, magamnak aligha foglalnék egy URL címet a nagy büdös semmiért. Persze öncélú a dolog : már itt az elején leszögezem hogy vissza akarok szokni a gondolatok papírra vetéséhez (betűk formájában), mert eléggé elszoktam tőle. És ha már itt vagyok megtöltöm olyan dolgokkal amiket tudnod kéne, de valahogy mégse.
(A többiek itt meg gondolják, aha akkor meg is van a desired audience(fn. célközönség)